Történelemóra
Köztudott rólam, hogy imádom a történelmet. Szeretek minden régit, mindent, amihez csak egy kicsi múlt is tapad.Azonban a történelemben is vannak csajos dolgok, nem csak csaták, évszámok, nyakaterkert fogalmak. Ezek például az ékszerek. Már akkoriban is tudták a nők,hogy szépségüket ékszerekkel lehet a legjobban kiemelni. De nem csak ezért viselték őket. Lássunk egy kis történelmi áttekintést! Repüljünk az ókori Egyiptomba:
- A legrégebbi ékszereket egyiptomi királysírokban találták a kutatók. Sajátosságuk az itt talált daraboknak a síkszerűség, és a szimmetria. Szívesen foglaltak fémkeretbe színes üvegeket, porcelánokat. Szigorú, nemes, erősen stilizáló irány jellemzi. Nem csak díszként, hanem rangjelzésekre is használták ebben az időben már az ékszereket (diadémok, koronák). Jelentős mennyiségű arany és ezüst ékszerre bukkantak a régészek Tutanhamon fáraó sírjában. Legjellemzőbb ékszerek ebből a korból a merev, nyakat takaró, gallérszerű nyakékek, hatalmas fülbevalók, karperecek, melyeket szívesen díszítettek szkarabeusz formájú drágakövekkel, gyöngyökkel. Az ötvösök gyakran jelenítettek meg mitológiai alakokat, isteneket is az alkotásaikon, melyeket ezután akár talizmánként is viselhetett gazdájuk.
Egyiptomi nyakék
- Görögországban csak az asszonyok viseltek ékszereket. Itt már megjelennek a geometriai hajlítások, szép ívek. Főbb ékszerek ebből a korból: korona, diadém, gyűrű, fülbevaló, karkötő, arany koszorúk, hajdíszek, csatok, drágaköves övek. Szívesen használtak ásványokat (borostyán), drágaköveket, gyöngy és üveg darabokat az ékszerek előállításához és díszítéséhez.
Ezután jó ideig nem történt szinte semmilyen jelentős változás "ékszerfronton", majd jött a reneszánsz:
- Teret nyernek az antik ékszerek, az aranyat már nem túl gyakran használják, zománccal és drágakövekkel dolgoznak leginkább. Főképp nyakláncokat és násfákat készítenek és viselnek.
Násfa
- A XVII. század közepén gyakrabban jelenik meg a nő legjobb barátja: a gyémánt. Háttérbe szorul ekkor az ötvösmunka, a foglalatokat ezüstből készítik. A formák mértaniak, merevek, XIII.Lajosnak és a gyémánt iránt érzett szimpatizmusnak köszönhetően ekkor veszi át Franciaország a divat irányításának szerepét.
Marie Antoinette fülbevalója, természetesen gyémánttal díszítve
- A rokokó idejében indult hódításnak a kagyló formájú, lombdíszes alkotások készítése. Még mindig a kőnek jut a nagyobb szerep az ékszeren, de már "csiszolódik" a foglalat is.
- A XVIII. század vége és a XIX. század egyfajta hanyatlást hoztak az ékszeriparban. Utánzott formák, értéktelen, sablonszerű alkotások jöttek létre. A németek a század végén próbálnak harmóniát teremteni az ékszerekben, összhangba hozzni a gyémánt és az ötvösremeket (kevesebb gyémántot, több formát). Természetből kiragadt, stilizált formákkal próbáltak teret hódítani.
- A XX. századra az egyszerű, nemes és modern ékszerek jellemzőek. A drágakövek és gyémántok alkalmazása nem szűnt meg, de valamelyest visszább szorult. Érvénybe lépett a "kevesebb néha több" elv is.
Diana hercegnő eljegyzéi gyűrűje
És joggal kérdezhetjük, hogy mi a helyzet a XXI. századdal? A válasz nem túl bonyolult. Az ékszer manapság már nem csak a felsőbb társadalmi rétegek kiváltsága, bárki szert tehet szép és ízléses darabokra. S talán épp ezen a szón is kell legyen a hangúly: ízléses. Hiszen egy különleges ékszert nem csak viselni, hanem kiválasztani is tudni kell. A hivalkodó darabok is lehetnek elegánsak, ha nem lövünk velük túl a célon. Maradjunk a kevesebb néha (sőt, mindig!) több elvnél, és zsebeljünk be jó néhány elismerő pillantást a megjelenésünkkel.
Nikolett